Az EIC (East India Company), vagyis a Brit Kelet-indiai társaság a VOC-hoz hasonlóan a világ egyik leghatalmasabb kereskedelmi és gyarmattartó vállalata volt amely szintén évszázadokon keresztül formálta a világot.
A Brit Kelet-indiai társaság (EIC – East India Company)
Az EIC-t 1600-ban, kereskedők és befektetők kezdeményezésére alapították Londonban. Az alapító okiratot maga I. Erzsébet angol királynő adta ki. Cél a VOC-hoz hasonlóan fűszerek és más értékes keleti áruk kereskedelme, valamint az angol gazdasági érdekek érvényesítése volt. Az angolok szerették volna megtörni a holland, portugál és spanyol befolyást. Az alapító okirat monopóliumot biztosított az EIC-nek kezdetben 15 évre, de végül később ezt rendszeresen meghosszabbították. Az EIC is részvénytársaságként indult, de eleinte zárt körben működött és csak később szélesedett ki. 1619-ben átmeneti együttműködésre tettek kísérletet a VOC-val, de ez gyorsan összeomlott az erőforrások és a területek feletti vita miatt. Mindkét vállalat alapvető célja a portugál és spanyol befolyás visszaszorítása volt Ázsiában, ugyanakkor szimultán egymás riválisai is voltak. A folyamatos konfliktusok hosszú időre megmérgezték a Brit-Holland diplomáciai viszonyt. Indiában az EIC míg Indonéziában, Kínában és Japánban a VOC volt a befolyásosabb.
Az EIC pozitív oldala:
Az EIC alakított ki elsőként tartós angol jelenlétet Ázsiában. Fűszerek, teafélék, textil és porcelánok behozatala Európába volt a fő profilja. A brit gazdaság egyik legfontosabb tartópillére lett, különösen a textil-ipar számára amely indiai pamutot dolgozott fel. Az EIC indította el a biztosítási, hitel- és kereskedelmi rendszerek fejlődését és fejlesztését. Az EIC közvetetten hozzájárult kulcsfontosságú indiai városok fejlődéséhez (Kalkutta, Bombay) hiszen kikötőket, raktárakat épített és fejlesztette az infrastruktúrát. A VOC-hoz hasonlóan tudást és rendszereket is exportált: támogatta a botanikai és földrajzi kutatásokat, valamint lefektette a térségben a modern közigaztatás és jogrend alapjait. A Brit középosztály megerősödött és az EIC politikai befolyása óriási lett. A kelet-indiai teából lett a ma is ismert „brit nemzeti ital”. A világ egyik legnagyobb gazdasági szereplője volt ami segítette egész Európa, de főleg Anglia gazdasági fejlődését a 17. század hajnalától egészen a 19. század második feléig.
Az EIC árnyoldala:
A VOC-hoz hasonlóan az EIC sikerei is sokszor a kizsákmányolásan és mások elnyomásán alapult. Az EIC pl 1765-ben kisajátította a bengáli adószedési jogokat amit sokszor brutális és embertelen módszertelen hajtottak be, tönkretéve ezzel a helyi parasztokat és kisbirtokosokat. Az EIC szándékosan leépítette az indiai textilipart, hogy helyet adjon a brit gyártmányoknak ami folytán India csak egy nyersanyag-termelő és fogyasztói piac szerepét töltötte be. Az egyoldalú kereskedelmi feltételek révén az EIC India exportbevételeit gyakran saját profitcéljaira fordította. Az EIC működése több súlyos éhínséghez vezetett amelyek milliók halálát okozták. 1770-ben pl 10 millió ember halt meg a bengáli éhínségben ami a teljes lakosság harmada volt miközben az EIC továbbra is adókat szedett be és kötelezte a térséget az exportja fogadására. A mezőgazdaságot egykultúrás termelésre kényszerítették ami miatt a lakosság élelmiszerellátása kiszolgáltatottá vált. Az EIC a világ legnagyobb magánhadseregét tartotta fenn és hódító háborúkat folytatott indiai fejedelemségek ellen. Az 1857-es indiai felkelés során az EIC brutálisan leverte a lázadást és tömegeket végeztetett ki. Indiában az egyik legdominánsabb mezőgazdasági termék az ópium lett. Azért volt fontos az ópium az EIC számára, mert óriási marzzsal tudta értékesíteni és ebből finanszírozta a működését, valamint ellensúlyozta a Kína felé fennálló deficitet. Az ópiumkereskedelemnek Kína volt a legnagyobb felvevő piaca aminek hatására milliók váltak függővé.
Az EIC bukása:
Az EIC megszűnése egy kb. 15 éves folyamat volt. Az 1857-es India lázadás szétverése volt az egyik fordulópont aminek következtében az EIC nem tudta megőrizni a teljes rendet India felett. Egy évvel később 1858-ban a brit korona átvette India közvetlen irányítását az EIC-től. Az EIC politikai funkciói megszűntek és jogait korlátozták. 1870-re felszámolták az EIC teljes kereskedelmi tevékenységét Indiában és 1874-ben hivatalosan is megszűntették a vállalatot.
Az EIC közel 3 évszázadon át dominálta a globális kereskedelmet főleg az Ázsiai térségben. Az EIC nem csak kereskedett hanem birodalmat épített. Ennek ára azonban teljes hagyományok, kultúrák eltiprása és életek millióinak kioltása volt. Az EIC kihasználta a gyarmatosítás adta lehetőségeket amiért sok helyen súlyos gazdasági és társadalmi árat fizettek. Az európai és angol gazdaság és intézményrendszer szempontjából az EIC öröksége egyértelműen pozitív volt, ugyanakkor ez a teljes Indiai régió kizsákmányolásával és elnyomásával járt karöltve.