A hozzáadott érték görbe (value-added curve), vagy a „Baldwin-smile” egy közgazdasági modell, amely azt szemlélteti, hogy egy termék előállításának különböző szakaszaiban mekkora gazdasági érték teremtődik.
Eredetileg a hozzáadott érték görbét először az Acer technológiai vállalat alapítója Stan Shih alkotta meg 1992-ben, de Richard Baldwin brit közgazdász volt aki tovább fejlesztette és először közgazdasági kontextusban interpretálta.
Azért szokták smile-nak is nevezni, mert ez egy U alakú görbe aminek az Y tengelyén van a hozzáadott érték az X tengelyén pedig a termék ciklus. Az idő előrehaladtával ez a smile egyre vigyoribb lett és lesz ahogy mélyül a technológiai és fejlettségi szint a különböző országok és régiók között.
Na de nézzük meg, hogy pontosan mi is ez a hozzáadott érték, illetve miért kardinális pont mikro és makroszinten is egyaránt:
Hogy néz ki egy termék ciklus?
Első és egyben legfontosabb lépés maga a termék definíció, tehát, hogy konkrétan mit akarsz létrehozni. Ez egy termék életében a legfontosabb kulcsmomentum és a legmagasabb hozzáadott értéket képviseli.
Ha jól azonosítottad a piaci igényeket és egy olyan terméket sikerül piacra dobnod amire igény és kereslet van akkor brutálisan sokat fogsz vele keresni. Ellenkező esetben, ha egy olyan terméket dobsz piacra amire nincs valódi igény akkor ráfogsz költeni egy halom pénzt és megfogsz bukni vele. Ha a termék definíció megvan akkor jöhet a tervezés és a K+F, tehát hogy konkrétan milyen technológiával fogod megvalósítani az adott terméket. Ezen magasan képzett mérnökök dolgoznak, hogy a lehető legoptimálisabb és legköltséghatékonyabb módon lehessen előállítani ami szintén egy nagyon magas hozzáadott érték.
Aztán ahogy haladunk tovább a görbén olyanok vannak még ott, hogy dizájn, márkastratégia, pozicionálás, know-how, szellemi tulajdon stb. Nem véletlen például, hogy a neves designereket név szerint ismerhetjük. A smile legaljára érve találkozunk a gyártás-összeszereléssel ami a legalacsonyabb hozzáadott érték a láncolatban. A készen kapott terveket, folyamatokat, anyaghasználatot már csak kivitelezni kell. Ezek végtelenül rutinizálható folyamatok, nem igényelnek unikális tudást a dolgozók részéről akik bármikor, különösebb probléma nélkül lecserélhetőek.
Elindulva a smile jobb szélén felfelé jönnek be a termékciklus azon folyamatai, mint a logisztika, pénzügy, ügyféltámogatás, marketing, értékesítés stb. amik mind-mind egyre magasabb hozzáadott értéket képviselnek és így érünk végig az U betűn.
Minél magasabb a hozzáadott érték annál magasabb marzzsal tud működni az adott entitás. A mosoly két végén egyre nagyobb a nyereségtermelő képesség, míg az alján egyre kisebb. Ennek az az oka azon felül, hogy magasabb vagy alacsonyabb a hozzáadott érték, hogy az idő múlásával egyre több mindent találunk és fejlesztünk ki, tehát egyre nehezebb valamilyen új és/vagy unikális megoldással előállni, valamint hatalmas a verseny a legnagyobbak között is. Ezáltal még jobban felértékelődik a smile bal és jobb széle, miközben középen a gyártók meg azon versenyeznek, hogy ki tud olcsóbban termelni ami hosszútávon a marzsok beszűkülését fogja jelenti.
A mosoly két végét alacsony anyaghasználat és brutális szellemi tőke jellemzi, míg a középen lévő folyamatokat ennek az inverze: alacsony szellemi tőke (hozzáadott érték) és magas anyaghasználat. Baloldalon az innovatív és kreatív tudás, jobb oldalon a fogyasztói élmény és a brandépítés a hangsúlyos míg a középső rész főként az árversenyre épül.
Összességében elmondható, hogy a görbe bal és jobb széle főként a fejlett országokra koncentrálódik. A fejlődő országok (Pl.: Magyarország) gyakran beleragadnak a mosoly alján lévő folyamatokba és csak a gyártást és az ahhoz közel álló folyamatokat végzik amik alacsonyabb profitot és kevésbé fenntartható növekedést jelentenek. A cél természetesen minden ország számára az, hogy a görbe két végéhez közelítsenek ami az elsősorban az adott ország oktatási rendszerén múlik.
