A vásárlóerő-paritás (PPP – Purchasing Power Parity) azt jelenti, hogy egy ország fogyasztási szintjét nem az aktuális árfolyamon számolt GDP, vagy jövedelem alapján, hanem a helyi árszínvonalhoz igazítva hasonlítjuk össze.
Ez sokkal reálisabb képet ad arról, hogy mennyit ér egy ember pénze az adott országban, azaz valójában mennyi terméket/szolgáltatást tud belőle vásárolni a helyi árakon.
Hogyan működik?
Tegyük fel, hogy egy sajtburger New Yorkban 2$ és Budapesten 800 Ft. Ebben az esetben az implicit PPP-alapú árfolyam így: 1 USD = 400 Ft, de ha az USD/HUF valójában csak 300 akkor a sajtburger Magyarországon bő 30%-kal drágábbnak számítana, tehát ennél a példánál maradva a forint kevesebb terméket/szolgáltatást ér a helyi árszinten mivel kb. 2.67$-nyi forintot kellene fizetni ugyanazért a termékért.
A PPP a fizetéseknél válik igazán érdekessé. Sokan azt gondolják, hogy ha valaki például 400 000 Ft-ot keres Magyarországon az egyértelműen rosszabbul él, mint aki 3000$-t keres az USA-ban. Ugyan ez nominálisan teljesen igaz, de a PPP alapú összehasonlítás fogja megadni az igazságot, mert ha például a magyar árak lényegesen alacsonyabbak akkor lehet, hogy a nominálisan sokkal alacsonyabb fizetésből is több terméket, vagy szolgáltatást lehet vásárolni.
A sima fogyasztást úgy számoljuk ki, hogy a GDP-t vagy a jövedelmet aktuális piaci árfolyamon dollárra váltjuk és úgy hasonlítjuk össze más országokkal. Ez a módszertan azonban nem veszi figyelembe, hogy ugyanaz a termék, vagy szolgáltatás mennyibe kerül a különböző országokban.
A fogyasztás vásárlóerő-paritáson (PPP) korrigálja ezt és figyelembe veszi a különböző termékek/szolgáltatások helyi árait is. Lényege, hogy egy egységnyi pénz mennyit ér valójában a helyi árakhoz viszonyítva. Ha PPP szerinti árfolyam magasabb, mint a piaci árfolyam akkor a hazai valuta vásárló ereje gyengébb, vagyis drágább az élet vásárlóerő-paritáson mérve és fordítva: ha a PPP szerinti árfolyam alacsonyabb, mint a piaci árfolyam akkor a hazai valuta vásárló ereje erősebb, vagyis olcsóbb az élet vásárlóerő-paritáson mérve.
Ez elsőre ellentmondásosnak tűnhet, hogy a gyengébb forint erősebb PPP-t jelenthet. Azért nem ellentmondásos, mert két külön kérdésről beszélünk: A piacon mennyit ér a forint (ez a forint értéke) és valójában mennyit ér a helyi árakhoz viszonyítva (ez a vásárlóerő).
Ha a forint a szabadpiacon gyengül, de a hazai árak nem vele arányosan, hanem csak kisebb mértékben emelkednek akkor a forint felülértékelt vásárlóerő-paritáson, mert olcsóbb lett a magyar termék/szolgáltatás a külföldiek számára ami pl. export oldalon is előny.
A PPP összehasonlítás különösen fontos a fejlett és fejlődő országok összehasonlításánál, ahol pusztán a nominális GDP alapján torz képet kapnánk. Például India, vagy Vietnám GDP-je dollárban denominálva, népesség arányosan relatív alacsony, de PPP-n sokkal magasabb. Tehát jobban élnek, mint azt a sima árfolyam alapú számítás sugallná.