Mint mindenhol a központi költségvetésben is nagyon fontos az időzítés.
A prudens vezetés konjunktúrában egészséges mértékű szufficitre vagy legalábbis kisebb hiányra törekszik. Tartalékot képez, hogy recesszió és/vagy válság idején legyen mozgástere hagyni az automatikus stabilizátorokat1 dolgozni, és adott esetben célzott élénkítéseket alkalmazva elősegítse a kilábalást és tompítsa a világgazdaság ciklikus hatásait anélkül, hogy nagyon mély deficitet kellene csinálnia – ezt nevezzük anticiklikus (vagy kontraciklikus) gazdaságpolitikának. A lényege, hogy amikor amúgyis globális konjunktúra van az állam nem nyomja még tovább a gázt, viszont dekonjunktúra vagy recesszió idején szükséges mértékű, célzott élénkítésekkel segíti a piaci szereplőket.
Az érem másik oldala a prociklikus gazdaságpolitika ami pont ennek az ellenkezője. Konjunktúrában az állam még tovább élénkít, ezért például amikor magától, egy anticiklikus modellben 2%-os növekedésre lenne képes a gazdaság ilyen célzott beavatkozásokkal akár 3,5-4% is kisajtolható belőle. Rövidtávon látványosabb növekedést hozhat, de növeli a túlfűtöttség és az infláció kockázatát. Ebből következik az, hogy az amúgy is jó évek a prociklikus modellben még jobbak lesznek, viszont recesszió idején az állam elveszíti a mozgásterét és nem tud segíteni a gazdaságnak kilábalni, mert nem képzett puffert amikor lehetősége volt rá. A prociklikus modell végletekben gondolkozik, és felerősíti a ciklusokat mind pozitív, mind negatív értelemben egyaránt. Az anticiklikus modell a kiszámítható stabilitásra törekszik.
Magyarországon a prociklikus gazdaságpolitika a jellemző.
*automatikus stabilizátorok:
Olyan költségvetési mechanizmusok, amelyek maguktól, tehát külön kormányzati döntés nélkül működnek. Ha például lassul a gazdaság maguktól növelik a hiányt ezzel támaszt adva, ha viszont pörög maguktól javítják az egyenleget, ezzel is hűtve a gazdaságot.
Ilyenek lehetnek:
a progresszív adók és járulékok (Magyarországon ez a stabilizátor gyengébb, mert egykulcsos SZJA van.)
a szociális transzferek: recesszióban nő a munkanélküliség, vagyis automatikusan nőnek a segélyek és a támogatások.
a társasági / profitadó: konjunktúrában több TAO folyik be, lassuláskor kevesebb
ÁFA: úgyszintén konjunktúrában nő a fogyasztás, vagyis több ÁFA bevétele van a költségvetésnek, recesszióban csökken.