Az 1929-es nagy gazdasági világválság (Great Depression) avagy a modern gazdaságpolitika születése
Vitán felül áll, hogy a 20. század legsúlyosabb gazdasági krízise volt amely az USA-ból eredt, de nagyon rövid idő alatt globálissá vált.
A válság nem csak gazdasági következményekkel járt, hanem mély társadalmi és politikai vonzatai is voltak, illetve meghatározta a modern gazdaság politika és pénzügyi szabályozás irányát.
A 1920-as évek az USA-ban a gazdasági fellendülés továbbá a tőzsde szárnyalásának időszaka volt (Roaring Twenties). A részvénypiac nagyon túlfűtötté vált, elszabadultak a margin hitelek és egyre inkább elszakadt az árfolyam a valós fundamentumoktól.
1929. október 24-én a New York-i tőzsde összeomlott, ez volt a méltán elhíresült fekete csütörtök. A Dow Jones index évvégéig, tehát alig több, mint 2 hónap alatt 40%-ot esett.
1928-29-ben a FED masszív kamatemelésbe kezdett ami már túl későn jött és túl kemény is volt, ugyanis a válság kitörése után nem nyitotta meg a szükséges likviditási csatornákat így még jobban elősegítette a pénzkínálat beszűkültét. Az összeomlás valódi következményei viszont csak ezután kezdődtek.
Nem volt még állami betétbiztosítás így az emberek pánikszerűen, tömegesen vették ki a pénzüket a bankokból ami spirális hatás révén bankpánikot, majd csődhullámot okozott és a likviditás összeomlott. Ebben az időben több, mint 9000 bank ment csődbe csak az USA-ban. Tovább nehezítette a kilábalást, hogy ekkor még a nemzetek valutái közvetlen rögzítve voltak az aranyhoz ami nagyon beszűkítette a monetáris mozgásteret.
Az USA válaszként a válság kirobbanására vámokat emelt (Smoot-Hawley vámtörvény*), hogy védje a hazai gazdaságot amire a világ többi része ellenlépésekkel reagált. Elkezdődött a globális kereskedelmi háború aminek következtében drasztikusan visszaesett a nemzetközi kereskedelem és súlyos társadalmi egyenlőtlenségek is kialakultak ami még tovább mélyítette az akkor már kicsit sem erős társadalmi kohéziót. Ez volt a 30-as évek protekcionizmusa.
Defláció és adósságspirál alakult ki hiszen a válság során az árak zuhantak, miközben az adósságok nominálisan változatlanok maradtak. Ez azt jelenti, hogy reálértéken a hiteleket egyre nehezebben lehetett visszafizetni ami tömeges csődökhöz vezetett és felerősítette a válság hatásait. A fogyasztás és a beruházások is visszaestek, mert a bizalom szertefoszlott. Az emberek nem költöttek és a vállalatok nem végeztek beruházásokat. Az USA hiteleinek leállítása súlyosan érintette Európát, leginkább Németországot. A magas vámok tovább csökkentették a nemzetközi kereskedelmet, elindult az akkor még nagyon gyerekcipőben járó globalizáció lemorzsolódása is. Pár év leforgása alatt 60%-kal esett vissza a nemzetközi kereskedelem. Az USA GDP-je 4 év alatt, 1933-ra 30%-kal csökkent és a munkanélküliség 25%-on tetőzött. Tömeges volt az elszegényedés és a hajléktalanság.
John Maynard Keynes közgazdász ekkor fogalmazta meg elméletét miszerint a gazdaság önmagában nem tud kilábalni egy mély válságból és szükség van aktív állami részvételre. Ekkor vezették be a közmunkaprogramot és a társadalom biztosítási rendszert, valamint reformálták meg a banktörvényeket.
Ezen intézkedések megalapozták a modern jóléti állam és a gazdaság politika eszköztárát. A mai válságkezelés miszerint az állam és a jegybank szoros együttműködésben aktív szerepet játszanak a kilábalásban a 1929-es Nagy Világválságnak a tanulsága és hozománya. Az 1944-ben megszületett Bretton Woods-i rendszer is ennek a krízis állapotnak a tanulságaira épült.
A válság fő okai rendszerszinten tehát a spekuláció, a bankrendszer törékenysége és a monetáris és fiskális politika egyaránt hibás reakciójának egyvelege volt amiből mintegy 10 év kellett a kilábaláshoz.
És az egyik, ha nem a válság legfontosabb aspektusa: A politikai radikalizáció
A válság talaján csírázott ki az a totalitárius rendszer is ami milliók halálát követelte a következő évtizedben: ez volt a náci Németország.