Hasonlóan az 1929-es nagy gazdasági világválsághoz a 2008-as is az USA-ból indult és globális láncreakciókat váltott ki amely szinte minden országot elért.
A pénzügyi szektoron felül társadalmi és politikai válságot is okozott ami újragondolásra kényszerítette a gazdasági szabályozás eszköztárát.
Az egésznek a gyökere több, mint 30 évre nyúlik vissza. A Bretton Woods-i rendszer megszűnése amivel egyidőben megszűnt a fedezet is a pénz mögött, valamint a 70-es és 80-as évekbeli pénzügyi deregulációs és liberalizációs folyamatok voltak a kiindulópont, de az elsőszámú kulcsmomentum ami tényszerűen a hitelválság kiváltó aspektusa volt az a 70-es évek végén bevezetett pénzügyi innováció volt: a jelzálog hitelek értékpapírosítása.
A 2000-es évek elején az USA lakáspiaca nagy fellendülésen ment keresztül. Az alacsony kamatkörnyezet és az értékpapírosítás lehetővé tették, hogy a bankok egyre több, „alacsony hitelképességű” ügyfélnek nyújtsanak lakás hitelt. Ezek voltak a később elhíresült subprime hitelek. A hitelekből származó követeléseket újra csomagolták és pénzügyi termékek formájában (MBS, CDO) értékesítették őket. Ez idővel egy hatalmas buborékot hozott létre a lakáspiacon.
2006-tól kezdve a lakásárak csökkenni kezdtek és a subprime hitelek elkezdtek bedőlni aminek következményeként a hozzájuk kapcsolódó pénzügyi termékek veszítettek értékükből. A bizalom nagyon gyorsan megrendült.
2008. szeptember 15-én a Lehmann Brothers befektetési bank csődöt jelentett. Ez volt az a pillanat amikor a világ tényleg felismerte a válság súlyosságát. A bankközi piacok befagytak és nem mertek egymásnak kölcsönadni.
A bankválság rövid idő alatt reálgazdasági problémává lett és globálissá vált:
Világszerte zuhanni kezdtek a tőzsdék és vállalkozások ezrei mentek csődbe amik folyományaként milliók veszítették el a munkájukat.
A fejlett országok mentőcsomagokat vezettek be ( pl. USA: TARP) és az alapkamatokat nullára csökkentették és szimultán megkezdődött a jegybanki lazítás (QE – Quantitative Easing) amely során a jegybankok elkezdtek eszközöket vásárolni a likviditás biztosítása érdekében.
A válság rávilágított a pénzügyi rendszer sebezhetőségére ami után több reform is született: USA – Dodd-Frank törvénycsomag* aminek célja az átláthatóság növelése és a rendszerkockázatok csökkentése volt Nemzetközileg a Basel III* szabályrendszer került bevezetésre ami szigorúbb tőkekövetelményeket írt elő a bankok számára.
A gazdasági visszaesés, valamint az elit felelősségre vonásának hiánya súlyos társadalmi feszültségeket szült. A bizalom megrendült a pénzügyi elit és a politikai intézmények iránt. Ezen események talaján született meg a Bitcoin is.
A válság után tovább erősödött a jegybanki aktivizmus és az állami beavatkozás újra elfogadottá vált. A 2008-as hitelválság rendszerszintű sokk volt. Bebizonyította, hogy mennyire sérülékeny a pénzügyi rendszer, ha az alapoknál (hitel és kockázatkezelés) problémák vannak. Tanulságai a mai pénzügyi rendszerben tovább élnek.
- MBS:
Mortgage-Backed Security, azaz jelzálogfedezetű értékpapír
Egy olyan pénzügyi eszköz amely mögött lakáshitelekből származó követelések állnak. A bankok lakáshitelt adnak az ügyfeleknek, majd ezeket a hiteleket összecsomagolják (pl. 1000db hasonló hitelt). Ezt a csomagot eladják a befektetőknek, cserébe a befektetők rendszeres kamatot kapnak a hitelek törlesztéséből. Ennek lényege, hogy a bankról lekerül a kockázat és újra tud hitelezni. A pénz újra és újra kihelyezhetővé válik.
A probléma vele az, hogy a bank érdekeltté válik a gyenge hitelminősítésű ügyfelek hitelezésére (subprime), hiszen így tudja a legtöbb MBS-t eladni és a kockázatot is azonnal tovább adja, mert ha a hitelek bedőlnek akkor a befektető veszít aki megvásárolta ezeket az MBS-eket.
CDO:
Collateralized Debt Obligation, azaz adósságalapú fedezeti eszköz
Ez az MBS-ek tovább gondolt változata ami végül az atombombát dobta a pénzügyi rendszerre. Itt már különböző hiteleket és MBS-eket is egyaránt összecsomagoltak. Fogyasztási hiteleket, lakáshiteleket, autóhiteleket, tényleg minden fajta-féle hitelt gyúrtak össze egy csomaggá amiket aztán értékesítettek.
Ezeket a csomagokat szeletekre (tranchekre) osztották:
Senior: alacsony kockázat, alacsony hozam
Mezzanine: közepes kockázat
Equity: magas hozam, magas kockázat. Ez veszíti el elsőnek az értékét, ha a hitelek elkezdenek bedőlni.
A probléma vele a komplexitás volt. Senki, a végén már a kibocsátók sem látták át, hogy mi van bennük, mert összecsomagoltak mindenféle hitelt. A kapzsiság átvette az uralmat. A hitelminősítők korrumpálódása miatt ezek sokszor AAA (legmagasabb hitelminősítői szint) besorolást kaptak, holott ezek a termékek tele voltak értéktelen subprime hitelekkel. - A Dodd-Frank törvénycsomag:
Egy 2010-ben elfogadott komplex pénzügyi szabályozási reform amely a 2008-as hitelválságra érkezett válaszul.
Fő célkitűzései a pénzügyi rendszer stabilitása, az átláthatóság növelése és a fogyasztóvédelem megerősítése voltak, illetve napirendre került a „Too Big To Fail” probléma kezelése is, hogy ne lehessen olyan vállalat amit „muszáj” megmenteni.
Ennek részeként jött létre a CFPB (Consumer Financial Protection Bureau) is ami egy független pénzügyi intézmény szerepét töltötte be a fogyasztók pénzügyi védelme érdekében hitelezés esetén. A Volcker-szabály megtiltotta a kereskedelmi bankoknak, hogy saját számlára spekuláljanak pl. részvényekkel vagy derivatívákkal. Tehát elválasztotta a tradicionális banki tevékenységet a befektetési tevékenységtől.
Egy független tanács is létrejött (FSOC – Financial Stability Oversight Council) ami folyamatosan monitorozta a rendszerkockázatokat. Elsőszámú feladata a „szisztematikusan-veszélyes”-nek ítélt intézmények mielőbbi beazonosítása volt. Az OTC (Over the counter) piacot is megregulázták és ezentúl a tőzsdén kívüli ügyleteket is egy központi elszámolóházon keresztül kellett bonyolítani. A nagybankok tőkekövetelményeit szigorították és rendszeres stressztesztet vezettek be.
A Basel III szabályrendszer:
A Dodd-Frank törvénycsomaghoz hasonló elemek tartalmazott, de ez már egy nemzetközi megállapodás volt.
A bankoknak annyi likvid cashel, vagy cash-egyenértékes eszközzel (azonnal készpénzre váltható kötvények) kellett rendelkeznie, hogy legalább 30 napig túléljen stresszhelyzetben, A tőkeáttétel mértékét is korlátozták és 3% saját tőkét irányoztak elő az összes eszközhöz képest. A „Too Big To Fail” méretű bankok számára még szigorúbb megfelelési előírásokat irányoztak elő és állandó felügyelet alatt alá vonták őket.
A Basel III 2013-tól lépett nemzetközi érvénybe, de a bevezetése fokozatos volt. 2020 és 2023 között a COVID miatt több részt is enyhítettek.