A latin-amerikai országok – főként Brazília, Mexikó és Argentína – jelentős külföldi hiteleket vettek fel az 1970-es évek elején. Ideális volt a pénzügyi és kamatkörnyezet egyaránt.
A forrásokat főként importhelyettesítő iparosításra és fejlesztésekre költötték, hogy hazai termeléssel váltsák fel az importot, de ezek nagyon forrásigényes beruházások voltak.
Az olajválságok ideje alatt az OPEC országoknak hatalmas bevételei voltak az elszálló olaj-árak miatt ami jelentős mértékben nyugati bankokba fektettek.
Ezek a bankok igyekeztek profitot termelni és rengeteg hitelt helyeztek ki fejlődő országokba beleértve Latin-Amerikát.
A 70-es évek végén az olajválságok nyomán elszálló inflációra válaszul a FED drasztikus monetáris szigorral lépett fel. Az alapkamatot addig soha nem látott szintre emelték aminek köszönhetően iszonyatos kamatteher hárult ezen országokra mivel rendkívül megdrágította a dollárban denominált hiteleket. A 1980-as évek elején visszaesett a kereslet a fejlődő országok nyersanyagai iránt így azok exportja és bevételei csökkentek. 1982-ben Mexikó bejelentette, hogy nem tud a kötelezettégeinek eleget tenni ami dominóhatást indított el a régióban és több ország is technikai csődbe jutott.
Tömeges adósság-átstrukturálások és az IMF és a Világbank közbelépése következett. Az 1980-as éveket a latin-amerikai „elveszett évtized”-nek is nevezik. Ebben az időben magas infláció, recessziós körülmények és folyamatosan romló társadalmi kohézió jellemezte a régiós országokat amik kénytelenek voltak megszorító intézkedéseket bevezetni ami az IMF-el kötött gazdasági deal része volt.
A régió gazdasági növekedése leállt és a GDP stagnált miközben a lakosság gyorsan növekedett. Hiperinfláció sújtotta Argentínát és Brazíliát, valamint drámain megnőtt a munkanélküliség. A fiskális konszolidáció, azaz az állami megszorítások bevezetése miatt nőtt az egyenlőtlenség ami tovább gerjesztette a társadalmi feszültségeket. Zavargások és radikalizálódott csoportok jöttek létre.
A 90-es évek elejére az országok gazdasága konszolidálódott és egy kiszámíthatóbb pályára állt, de a válság hosszútávú hatásai a mai napig érezhetőek: Az emberek bizalmatlanok az intézményekkel szemben és az egyenlőtlenség ma is kulcsprobléma a régióban.
