1944 júliusában a New Hampshire állambeli Bretton Woods nevű kisvárosban egy majd 3 héten át tartó tárgyalás-sorozat eredményeképpen megszületett a világgazdaságot közel 3 évtizeden keresztül meghatározó egyezmény a Bretton Woods-i rendszer.
Részt vett rajta 44 szövetséges ország és deklarált céljuk egy új világgazdasági és pénzügyi rend kialakítása volt a II. világháború utáni időszakra.
Elakarták kerülni a háború előtti gazdasági káoszt, legfőképpen a 30-as évek protekcionizmusát és a nagy gazdasági világválság (1929) megismétlődését.
A konferencián a Franklin D. Roosevelt elnöksége vezette USA fölénye minden szempontból vitathatatlan volt, ugyanakkor az elnök maga nem vett részt személyesen a tárgyalásokon. Az amerikai oldalt a pénzügyminisztérium kormánytisztviselője Harry Dexter White képviselte.
Az amerikai fölényt egyértelműen mutatták a nemzetközi gazdasági adatok.
Tőlük származott a legtöbb tőkebefektetés, ipari termelés és export.
1945-ben az USA adta a világ szén-kitermelésének felét, kőolaj-kitermelésének 2/3-át és a megtermelt villanyáramnak is több, mint felét.
Akkoriban a világon egyedülállóként képes volt repülőgépek, járművek és ipari berendezések tömeges gyártására.
Előnyét csak megerősítette, hogy az USA tartotta birtokában a világ aranykészletének 80%-át és nem csupán ütőképes hadsereggel hanem már atombombával is rendelkezett miközben az európai országok a modern történelem egyik legrosszabb időszakát élték.
A rendszernek 3 alappillére volt:
- A rögzített, de finomhangolható árfolyamrendszer,
Minden résztvevő ország valutáját fix árfolyamon kötötték a dollárhoz (±1% eltérés volt engedélyezett) a dollárt pedig az aranyhoz rögzítették (1 uncia arany = 35 USD). Ez lett az ún. dollár-arany standard ami által az USA lett a globális pénzügyi horgony.
- Nemzetközi intézmények létrehozása:,
A Bretton Woods-i megállapodás keretein belül hozták létre a Nemzetközi valutaalapot is, vagyis az IMF-et aminek célja az árfolyamstabilitás védelme és a tagállamok finanszírozása volt, ha fizetési nehézségbe ütköznének. A másik ekkor született intézmény a Világbank ami a hosszútávú fejlesztési hiteleket biztosította az újjáépítéshez és az infrastruktúrák fejlesztéséhez. Ezen intézmények székhelye Washingtonban van és az USA tartja a legnagyobb szavazati részesedést a mai napig.
- Az USA, mint kulcsszereplő,
Az USA gazdasága volt messzemenően a legerősebb a II. világháború után így a dollár vált a világ elsőszámú tartalékvalutájává ezáltal biztosított volt iránta a konstans kereslet. A nemzetközi tranzakciók túlnyomó többsége dollár elszámolásban történt ami szintén ezt erősítette. A külföldi befektetőknek vonzó lett az amerikai piac. Ekkor kezdődött igazán a közel 1 évszázada tartó, napjainkban már erodálódó, de még mindig vitán felülálló amerikai hegemónia és felülteljesítés
A rendszer vége:
Az első problémák közel 2 évtizeddel a rendszer létrejötte után jelentkeztek a ’60-as évek elején. Az USA hatalmas költségvetési és külkereskedelmi deficitet halmozott fel részben a vietnámi-háború, részben a különféle jóléti programjaik révén ezáltal a világ dollárkínálata nőtt amit az aranytartalék nem tudott lekövetni így bizalomvesztés alakult ki a dollár iránt és a nemzetek elkezdték aranyra váltani a dollár tartalékaikat. Ennek folyományaként 1971 nyarán Richard Nixon amerikai elnök felfüggeszti a dollár aranyra válthatóságát („Nixon-shock”) ezzel összeomlik a dollár-arany standard és megszűnik a Bretton Woods-i rendszer.
Utóhatásai:
A Bretton Woods-i rendszer stabil világrendet biztosított több, mint 25 évig és intézményi öröksége két, a világgazdaságban ma is kulcsfontosságú szerepet játszó nemzetközi szervezetet (IMF, Világbank) adott a világnak. Előkészítette a globalizációt és megalapozta a világgazdasági együttműködések modern korszakát. Ugyanakkor az USA túlzott előnybe került a világ többi részével szemben amit nem volt rest kihasználni. Haszonélvezője és formálója volt a világrend kialakulásának.
Az elhíresült „Nixon-shock” a Bretton Woods-i rendszer megszűnése utáni időszakot is magában foglalja.
1971. augusztus 15-én az elnök bejelenti a dollár aranyra válthatóságának akkor még ideiglenes felfüggesztését, de valójában soha nem lett újra konvertibilis.
1972 és 73-ban 90 napos ár- és bérstop kerül bevezetésre az infláció fékezése érdekében.
1974-ben az amerikai versenyképesség támogatása érdekében megemelik az import vámokat
Ezek egyvelegében szűnt meg véglegesen a Bretton Woods-i rendszer, de a 71′-es bejelentés volt a kulcs momentum. A dollár gyorsan leértékelődött mivel már nem volt mögötte aranyfedezet.
A Nixoni örökség hozta létre a mai monetáris rendszert, miszerint a nemzetek valutái mögött már nincsen arany fedezet és teljes mértékben a kereslet-kínálat határozza meg az árfolyamokat. Már nem az arany, hanem a gazdasági és társadalmi bizalom garantálják a pénz értékét.