Az internet története egészen a 60-as évekig nyúlik vissza és, mint sok minden másnál itt is a katonai fejlesztések civil szférába történő átszivárgásával kezdődött. 1969-ben állt működésbe az első „internet” ARPANET néven amit a katonai kommunikáción felül már adattovábbításra is használtak. 1972-ben született meg az első e-mail program és 74-ben írták le először az internet szót. A következő évtizedben nagy változásokon ment keresztül és a 90-es évek elején kezdett el beszivárogni a lakossági szektorba is.
Az évtized második felére már egyáltalán nem csak katonai és tudományos projektek használták, hanem már a hétköznapi emberek és vállalkozások eszköze is volt.
Mint mindig: a tőkepiac gyorsan reagált. Tömegével indultak tech startupok és internethez kötődő vállalatok melyek nevének végződése nem ritkán „.com” volt. Ezen cégek többsége gyakran üzleti modellel sem rendelkezett, mégis hatalmas értékeléseket kaptak amik révén tőzsdére is tudtak menni. Az árfolyamokat egyértelműen a jövőbe vetett vak hit fűtötte és a valós fundamentumok senkit sem érdekeltek, mindenki a forradalmat látta.
A befektetők teljes eufóriában voltak és senki nem akart kimaradni a jövőből amit az alacsony kamatkörnyezet csak tovább táplált. A Nasdaq technológia index kevesebb, mint 5 év alatt (1995 és 2000 között) 400%-ot emelkedett. A vállalatok az IPO (tőzsdei bevezetés) után gyakran már az első napon megduplázták az árfolyamukat és ez egy ideig működött. A befektetők bármit megvettek aminek kapcsán csak a lábjegyzetben felmerült az internet szó.
Az ezredforduló hozta el az inflexiós pontot amikor már nem volt hova tovább. 2000 márciusában a piaci szereplők kezdtek ráébredni, hogy az internetes vállalatok oroszlán része mögött nincs semmilyen fenntartható üzleti modell. Megkérdőjeleződött a vállalatok profit termelő képessége. Ha a bizalom megrendül, vagy akár csak egy kicsi rés is felsejlik a pajzson a befektetők hamar irányt váltanak és a fomo helyét átveszi a félelem. Ennek következményeképpen a Nasdaq index alig pár hónap alatt 30%-ot zuhant és a következő 2 évben pedig összesen közel 80%-ot.
Több ezer internetes cég ment csődbe. Az addig dollármilliárdokra értékelt, befektetői kedvenc vállalatok, kevesebb, mint 1 év alatt emlékké lettek. A félelem helyét átvette a pánik és inverz fomo alakult ki. Attól amit addig mindenki vásárolt mintha nem lenne holnap, most már mindenáron szabadulni akartak. Több ezer milliárd dollár szublimált el alig 2 év leforgása alatt a tőkepiacokról.
Az amerikai gazdaság recesszióba süllyedt és a technológiai szektor évekre elveszítette a befektetői bizalmat. A 2000 márciusi csúcsot a Nasdaq technológiai index csak 2015 év végére tudta újra elérni.
A dotcom lufi, avagy a technológiai buborék emlékeztet arra, hogy ami elsőre forradalminak tűnik az attól még közel sem biztos, hogy megállja a helyét a piacon, ha nincs mögötte valós üzleti modell. Egy jó ötlet nem egyenlő az életképes vállalkozással. Tudni kell, hogy az ötletet hogyan fogják monetizálni és profitot termelni.
A részvényárfolyamok, ha időről időre akár extrém mértékben is elrugaszkodnak, de MINDIG visszatérnek a valós fundamentumokhoz.
A kérdés azóta is aktuális: Hol lehet megtalálni az aranyközéputat a jövőbe vetett hit és a puszta spekuláció, illetve a valós fundamentumok és a várakozások között?