1985. szeptermber 22-én kötött nemzetközi pénzügyi megállapodás volt az 5 nagy fejlett ország (G5) között.
Név szerint:
USA – Ronald Reagan elnöksége alatt James Baker pénzügyminiszter vezette az amerikai stratégiát
Akkor még Nyugat-Németország – Helmut Kohl kancellár, a Bundesbank elnöke Karl Otto Pöhl és Gerhard Stoltenberg pénzügyminiszter vettek részt a tárgyalásokon
Japán – Yasuhiro Nakasone elnök nagy nyomás alatt állt, hogy hagyja erősödni a jent és élénkítse a belső keresletet
Franciaország – Francois Mitterrand elnök főleg csak politikai szempontból vett részt, de szolidaritást mutatott az amerikai céllal.
UK – Margaret Thatcher elnök támogatta az összehangolt intervenciót, ugyanakkor a font nem volt annyira középpontban a tárgyalásokon
A New York-i Plaza Hotel-ben kötötték meg a egyezményt, innen ered a neve: Plaza Accord azaz Plaza-egyezmény.
A megállapodás deklarált célja a dollár gyengítése volt, különösen a jennel és a német márkával szemben, hogy csökkenjen az USA külker deficitje és javuljon a globális kereskedelmi egyensúly.
A dollár nagyon erős volt a ’80-as évek elején a magas kamatok miatt ami megdrágította és ezáltal nehezebbé tette az amerikai exportot ugyanakkor szimultán serkentette az importot mivel a külföldi árucikkek dollárban denominált ára csökkent.
Ezek egyvelegében a kereskedelmi mérleg drasztikusan romlott és az USA jelentős deficitet halmozott fel főleg a fentebb említett két gazdasággal szemben.
A megállapodás többek között a koordinált deviza piaci beavatkozásokat és az USA felé jelentős többlettel rendelkező gazdaságok belső reformjait tartalmazta.
Ezen reformok közé tartoztak többek között a belső kereslet élénkítésére tett vállalások, a reálbérek emelkedése és a különféle fiskális stimulusok. Az USA ennek az ellenkezőjét tette: fiskális megszorítások, kamatcsökkentés, devizatartalék felhalmozása dollár értékesítés révén. Az összehangolt deviza piaci intervenciók és a reformok hatásai nem maradtak el, ugyanis a dollár a megállapodást követően szignifikáns gyengülésbe kezdett és 2 év alatt ~50%-ot gyengült a jennel szemben 240-ről 120-ra.
Japán exportja visszaesett, de a belső gazdasága túlfűtötté vált ami a későbbi eszközár-buborék és a jól ismert „elveszett évtizedek” (1991-2010) egyik fő katalizátora volt.
A mellékelt képen balról jobbra a résztvevő országok stratégiáért felelős képviselői:
Gerhard Stoltenberg – Nyugat-Németország pénzügyminisztere
Pierre Bérégovoy – Franciaország pénzügyminisztere
James A. Baker – az USA pénzügyminisztere
Nigel Lawson – az Egyesült Királyság pénzügyminisztere
Noboru Takeshita – Japán pénzügyminisztere
