Mi az az elsődleges egyenleg? (pb = primary balance)
Az aktuális fiskális egyenleget mutatja meg kamatkiadások nélkül. Nem összekeverendő a költségvetési egyenleggel ami a teljes képet mutatja kamatkiadásokkal együtt. Ha az állam többet költ, mint amennyi bevétele van akkor az elsődleges egyenleg deficites és fordítva. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért nem számítják bele a kamatkiadásokat az elsődleges egyenletbe hiszen ezek is költségek. Ennek az az oka, hogy a kamatkiadások a múltbéli adosságállományt és a piaci kamatszintet tükrözik amik nem igazán befolyásolhatóak rövid távon. A fiskális költségvetési egyensúly, tehát hogy a regnáló kormány mennyire prudensen gazdálkodik az állam forrásaival az teljesen mértékben a kormányon múlik és rövid távon is befolyásolható. Ezért az elemzők és a gazdaságpolitikusok mindig az elsődleges egyenleget nézik, mert az azt mutatja meg, hogy mennyire fegyelmezett a fiskális költségvetés. A múltból megörökölt kamatterhek csak „ráülnek” erre.
Az elsődleges egyenleg hiánya közvetlenül növeli az államadósságot és ceteris paribus a hiány mértékével növeli az adósságrátát (GDP arányos államadósságot).
Az elsődleges szufficit hozzájárul az adósságráta csökkentéséhez a 2011. évi CXCIV. törvény értelmében.
Költségvetési hiány = elsődleges egyenleg – (átlagos kamatszint x adósságráta)
Átlagos kamatszint (r = avg. interest rate)
Azt a kamatszintet jelenti amennyibe kerül az államnak finanszíroznia magát, tehát az összes kibocsátott adósság átlagos hozamát jelenti. Legtöbbször nem áll rendelkezés egy átfogó pontos adat úgy hogy becsült értékekkel dolgoznak az elemzők. Ha a nominális GDP növekedés kisebb, mint az átlagos kamatszint akkor a GDP arányos államadósság magától is nőni fog és fordítva, ha azt feltételezzük, hogy az elsődleges egyenleg nullás. Ezt nevezzük az adósság önmozgásának mivel akkor is változik a GDP-arányos államadósság ezen két komponens eredőjétől, ha az állam még nem törlesztett és új adósságot sem bocsátott ki.
Nominális növekedés (g = nominal growth)
A nominális GDP növekedés azt mutatja meg, hogy számtanilag hány %-kal nőtt a GDP a bázis évhez képest. Ha van 2% reál + 3% GDP deflátor akkor a GDP 5%-kal nőtt nominálisan.
De mi is az a GDP deflátor?
Egy árindex ami azt mutatja meg, hogy a gazdaságban előállított összes termék/szolgáltatás ára mennyivel változott a bázis időszakhoz képest. Olyasminak hangozhat, mint a CPI (általános infláció), de mégsem ugyanaz. A sima CPI a háztartások által vásárolt termékek/szolgáltatások árainak változását méri, míg a GDP-deflátorban minden belföldi termelés benne van és a beruházásokat, állami kiadásokat, export árak változását is méri. Tehát a CPI a lakosságra fókuszál míg a GDP-deflátor a teljes nemzetgazdaságra.
Úgy lehet kiszámolni, hogy a nominális GDP-t elosszuk a reál GDP-vel. Például ha van 6% nominális növekedés és 2% reál akkor 106/102 = 3,92% a GDP deflátor. Azért osztjuk és nem kivonjuk egymásból, mert nem abszolút értékekről van szó hanem arányokról.
Összefüggések és hatások
Szóval az államadósság fenntarthatóságát három alapvető tényező határozza meg ami: az átlagos kamatszint (r), a nominális GDP növekedés (g) és az elsődleges egyenleg (pb). Ezek kapcsolata egy egyszerű képlettel írható le amiben a ‘d ‘az adósságrátát, ‘t-1‘ az előző évet, a Δ (görög delta) pedig valaminek a változását jelenti:
Δd = (r – g) x dt-1 – pb
A kamatszint és a növekedés különbsége adja ceteris paribus az adósság önmozgását.
Ha r > g az azt jelenti, hogy a kamatteher gyorsabban nő, mint a gazdaság mérete vagyis az adósság automatikusan emelkedik.
Ha r < g akkor a gazdaság „kinövi” az adósságot, mert a mérete gyorsabban nő, mint az átlagos kamatteher. Ez az úgynevezett snowball effect vagyis hólabda effektus: a múltbeli adósság görgeti magát tovább még új hiány nélkül is.
Az elsődleges egyenleg szerepe (pb) ott nyilvánul meg, hogy mennyi új adósságot kell kibocsátania az államnak és mennyit tud törleszteni a szufficitből. Ha többlet van akkor az állam törleszt és így az adósságráta csökkenni fog, míg deficit esetén új hitelt kell felvennie ami az adósságráta emelkedését fogja eredményezni. A pb tehát a kormányzati döntések által befolyásolt komponens míg az r -g differenciál (ha az r-g differenciál pozitív akkor az adósságráta önmozgása is pozitív lesz, vagyis emelkedni fog. Ha r-g differenciál negatív akkor az adósságráta önmozgása szintén negatív lesz vagyis csökkenni fog) a piaci és a makrogazdasági környezet függvénye.
Az államadósság tehát nem magától a hiánytól nő hanem attól, hogy a kamatterhek gyorsabban emésztik a gazdaságot, mint ahogy az nőni tud és az elsődleges egyenleg nem képes ezt ellensúlyozni.
Nézzünk egy gyakorlati példát:
r = 4%
g = 2%
pb = 3%
dt-1 = 75%
Mennyivel változik és milyen irányban az adósságráta?
Használjuk a fenti képletet és helyettesítsük be az értékeket:
Δd = (0,04 – 0,02) x 0,75 – 0,03 = 0,02 x 0,75 – 0,03 = 0,015 – 0,03 = -0,015
Vagyis ebben a példában az adósságráta 1,5%-kal csökken annak ellenére is, hogy a kamatterhek kétszer akkorák, mint a nominális növekedés. Az elsődleges egyenleg nagyobb mértékben többletes, mint amekkora hiányt mutat az r-g differenciál és így ellensúlyozza ezt a hatást. Ez a fiskális fegyelem ereje az adósságdinamikában.
Végszó
Végsősoron ezek csak közgazdaságtani összefüggések, de az államadósság sosem pusztán a számokról szól. A képletek csak a felszínt mutatják, de a mélyben a bizalom, a növekedés és a fiskális fegyelem dönt arról, hogy egy ország adóssága lavinaként nő vagy szép lassan olvad. Ezutóbbira eklatáns példa Görögország és Portugália.
Ha a gazdaság képes gyorsabban nőni, mint amennyit az állam kamatban kifizet és a költségvetés sem éli túl rendszeresen a lehetőségeit akkor az adósság súlya idővel könnyebbé válik. De ha a kamat és a hiány együtt húzza lefelé a mérleget ott már semmilyen trükk nem segít. A matek hideg, de mindig őszinte.