Összességében elmondható, hogy a folyó-fizetési mérleg deficitje csak nagyon speciális esetekben hordozhat lehetséges pozitív hatást. Amerika esetében például a folyó-fizetési mérleg hiány fenntartása szerintem egy tudatosan menedzselt jelenség, mert segít fenntartani a dollár tartalékvaluta szerepét. Hiszen, ha a folyó-fizetési mérleg negatív az azt jelenti, hogy az USA többet importál, mint exportál, tehát több dollárt fizet ki, mint amennyit kap, ezáltal „teríti” a dollárt a világban. A világ nagyrésze ezt visszaforgatja amerikába pl kötvényvásárlások révén és ezáltal segítenek finanszírozni az államadósságot. Ez az öngerjesztő és önfenntartó folyamat mindaddig működik amíg az országok bizalma megmarad az amerikai gazdaság és intézmények iránt.
A szufficit, ha tényleg az erős exportból és nem a gyenge importból és belső keresletből eredeztethető akkor gyümölcsöző időszakot hoz az ország számára.
Ezzel szemben a sima kereskedelmi mérleg (Trade Balance) csak az áruforgalmat vizsgálja. Egyes esetekben azonban hasznos lehet külön vizsgálni, noha a folyó-fizetési mérleg sokkal átfogóbb és komplexebb képet ad.
Ezek a következők:
Iparpolitika és exportstratágia tervezésekor
Ha egy ország árucikk alapú gazdaságban működik (pl.:nyersanyag exportőrök)
Ha rövidtávon importfüggőség, vagy egyensúlytorzulás a kérdés
Árfolyam-érzékenység vizsgálatakor pl.: a gyengülő hazai valuta hogyan hat az áruegyenlegre.
Tehát ezen esetekben hasznos önmagában csak a sima kereskedelmi mérleget vizsgálni, de sok egyéb faktort is figyelembe kell venni. Pl félrevezető lehet, ha nagy szerepet játszanak a szolgáltatások a GDP-ben, vagy jelentős a külföldi tulajdonhányad a gazdaságban, illetve Magyarország esetén az EU-s pénzek beérkezése is torzítja a képet.