Az első részben áttekintettük, hogy mi fán teremnek az opciók.
A másodikban megnéztük az opciók motorját, a görögöket, de ez még mindig csak az alkatrészek megértése volt.
A valódi kérdés, hogy hogyan lesz ezekből egy működő gépezet? Hogyan lehet összerakni ezeket úgy, hogy pénzt keress vele?
A tudatos opciózás nem pusztán adásvételről szól. Nem pusztán arról, hogy veszel vagy eladsz valamit és várod, hogy az árfolyam a neked kedvező irányba mozduljon. Az opciós stratégiák tudatos kombinációk, azaz nem egyetlen opciót veszel vagy adsz el, hanem több pozíciót gyúrsz össze úgy, hogy egy konkrét piaci elképzelésre fogadj. Ez a piaci elképzelés korántsem csak irány lehet.
Az opciók előnye, hogy egy oldalazó piacon is lehet velük keresni. Úgy is lehet mondani, hogy nem irányra fogadsz, hanem csak a forgatókönyvekre és itt jönnek majd igazán képbe a második részben taglalt görögök.
Van olyan stratégia ami pozitív gammát vesz (vagyis mozgásra fogad), van amit theta-t termel (azaz időt ad el) és van olyan is ami kifejezetten a volatilitásra játszik (vega).
Ebben a részben végigmegyünk a legfontosabb alapstratégiákon, de nem csak azon a perspektíván keresztül, hogy mit kell csinálni, hanem azon is, hogy 1-1 ilyen stratégiával valójában te mire fogadsz és mi a mögöttes kontextus.
Az opciózás akkor lesz igazán működőképes, ha valóban megérted, hogy mikor és mire van értelme használni őket, milyen piaci kontextusban és mikor válhatnak veszélyessé.
Végsősoron az opciós stratégiák sem varázslatok, hanem csak különböző módok arra, hogy kifejezd mit gondolsz a jövőről. Irányról, mozgásról, időről.
Lássuk!
Iránystratégiák
Bull Call Spread
A felépítése nagyon egyszerű.
Veszel egy ATM vagy enyhén ITM callt és eladsz egy OTM callt, ugyanazzal a lejárattal. Ezzel igazából azt csinálod, hogy csökkented a belépési költséget az eladott call prémiumával, de cserébe limitálod a nyereséget. Ez a stratégia akkor jó, ha alapvetően emelkedést vársz, de nem brutális rallyt, illetve ha az opciók drágák (magas az IV).
Ha az ár nem emelkedik akkor mindkét opció értéktelen lesz és elbukod a bekerülési költséget (a vett és az eladott opciók különbségét).
Nézzünk egy példát:
Az alaptermék árfolyama jelenleg 100 és te erre veszel egy 100-as callt 5$-ért és eladsz egy 110-es callt 2$-ért. A nettó költséged tehát 3$ (x100). A breakeven pontod tehát 103-nál lesz.
Ha az ár emelkedik a long call értéke nő és profitálsz, viszont ha az ár a 110-es strike fölé megy akkor a nyereséged maximalizálódik. Ennek az az oka, hogy onnantól kezdve a 110-es strike-kal eladott callod elveszi a többi profitodat. Szóval ebben a példában a max profit az a: strike különbség – befektetett prémium. 110-100 = 10. A költséged 3 volt, tehát a max profitod 7$ lesz.
Hátránya, hogy ha igazán kilő a piac nem tudsz te is a holdra menni vele, hanem megállsz a nemzetközi űrállomásnál, cserébe a kockázatodat is csökkentetted. A bull call spread egy olcsóbb és kontrolláltabb módja annak, hogy emelkedésre játssz, de cserébe elfogadod, hogy a max nyerőd is korlátozott.
Bear Put Spread
Ez a bull call spread tükörképe. Akkor használod, ha esést vársz, de csökkenteni akarod a bekerülési költséget. A logika ugyanaz: veszel egy ATM körüli vagy enyhén ITM put opciót és szimultán eladsz egy OTM putot szintén ugyanazzal a lejárattal. A max profit itt is a strike különbség mínusz a befizetett prémium lesz.
Volatilitásra játszó stratégiák
Straddle
Veszel egy ATM callt és egy putot ugyanazzal a lejárattal. Mozgást veszel, iránytól függetlenül. Ebben a konstrukcióban neked teljesen mindegy, hogy felfelé vagy lefelé fog menni az ár, csak az számít, hogy legyen mozgás. Ez a stratégia akkor igazán jó, amikor pang a piac, és a VIX is alacsonyan van ezáltal olcsóak az opciók. Ha bekövetkezik a nagy mozgás akkor az egyik opció értéke jelentősen nő, és profitálsz. Ha közben az IV is emelkedik, az tovább növelheti az opcióid értékét. Ez igazából akkor jó stratégia amikor az az intuíciód van, hogy nem tudom merre fog menni, de biztos vagyok benne, hogy történni fog valami.
A Straddle temus változata a Strangle ami ugyanaz csak olcsóbb, mert itt OTM opciókkal operálsz, tehát alacsonyabb lesz a bekerülési költséged, cserébe nagyobb mozgás kell.
Short Straddle / Strangle
Itt fordul a játék és arra fogadsz, hogy nem fog történni semmi. A felépítése a sima straddle inverze, vagyis eladsz egy ATM callt és putot. Itt ugye azonnal realizálod a prémiumot, és a theta (idő) neked dolgozik. Ennek a stratégiának az ára a negatív gamma, vagyis ha nagy mozgás lesz a pozid egyre rosszabb irány tolódik. Akkor előnyös használni ezt a stratégiát, ha magas a volatilitás, azaz az opciók eleve drágák és te azt gondolod, hogy a piac túl sok mozgást áraz előre, ami szerinted túlzás.
Fontos, hogy ez a stratégia elméletben korlátlan kockázatú, mert egy nagy irányú elmozdulás jelentős veszteséget okozhat. Ennek az az oka, hogy ha az ár emelkedik akkor a put opciód értéktelen lesz vagyis kimaxoltad az azon realizálható profitot (megtartod a prémiumot). A call viszont egyre mélyebben ITM lesz, de mivel short vagy te fizeted a különbséget és nincs felső limit. A görögök közül csak a theta dolgozik neked, illetve még a vega betud segíteni ha csökken az IV, de ugyanígy ellened is tud dolgozni, ha nő. Viszont a gamma és a nagy ármozgás teljes mértékben ellened vannak.
Ennél a stratégiánál igazából te vagy a biztosító. Beszeded a díjat, de ha történik káresemény (nagy mozgás) akkor fizetsz. Fix bevételért cserébe vállalsz egy potenciálisan végtelen kötelezettséget.
Önmagában ezt a stratégiát nem szoktam ajánlani senkinek, mert nem az a baj, hogy gyakran veszít (sőt, ugye itt az esélyek melletted vannak), hanem amikor veszít akkor viszont nagyot.
Calendar Spread (vagy Time Spread)
Ennél a stratégiánál nem csak az számít, hogy mozog-e a piac, hanem az is, hogy mikor.
Ez az első olyan konstrukció, ahol az idő (theta) és a volatilitás (vega) egyszerre kerül a középpontba.
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy eladsz egy közelebbi lejáratú és veszel egy távolabbi lejáratú opciót ugyanazzal a strike-kal. Mindegy, hogy call vagy put a logika ugyanaz.
Ezzel valójában azt csinálod, hogy a rövid távú időt eladod, és veszel hosszútávú „talán később lehet belőle valami” intuiciót. Technikailag a rövidebb lejáratú opció gyorsabban veszít az értékéből vagyis a theta neked dolgozik. A hosszú lejáratú viszont több időértéket tartalmaz és érzékenyebb a volatilitásra, vagyis a vega neked dolgozik. Ezzel tulajdonképpen azt mondod, hogy rövid távon pangást vársz, de később még akár ki is sülhet belőle valami.
Akkor tudsz igazán jól keresni vele, ha a rövid opció elértéktelenedik miközben a hosszabb megőrzi az értékét vagy akár még nő is, ha nő az IV. Oldalazó piacon előnyös ez a stratégia, ha az IV amúgy is alacsony. A görögök közül a theta és a vega is neked dolgozik.
A calendar spreaddel igazából a mozgás időzítésére fogadsz, és nagyon fontos megérteni, hogy az opciós stratégiákkal nem csak mozgásra vagy irányra lehet fogadni, hanem annak időzítésére is.
Range stratégiák
Iron Condor
Az Iron Condor az egyik legnépszerűbb stratégia, ha azt várod, hogy a piac egy adott tartományon belül marad. A short straddle-höz hasonló, de annak egy szelídített változata, vagyis ugyanúgy a mozgás ellen fogadsz, de limitált kockázattal.
A felépítése 4 opció kombinációjából áll:
Eladsz egy OTM put és call opciót, illetve veszel egy még jobban OTM put és callt, ugyanazzal a lejárattal. A long opciók lesznek a védelmek. Ezzel valójában azt csinálod, hogy eladsz egy ársávot és arra spekulálsz, hogy az árfolyam ezen belül marad. A két short opció hozza a prémiumot a két long pedig limitálja a veszteséget.
Elsőre kicsit bonyolultnak tűnhet, de valójában nem az.
Nézzünk rá egy gyakorlati példát:
Az alaptermék ára mondjuk 100$, erre te:
eladsz egy 90-es putot és egy 110-es callt, amiért kapsz mondjuk nettó 3$ (x100) prémiumot,
illetve veszel egy 80-as putot és egy 120-as callt.
Ha az árfolyam a sávban marad, 90-110 között minden opció elértéktelenedik és megtartod a nettó (kapott és a fizetett prémium közti különbség) prémiumot, ez a max profitod.
Ha az árfolyam kitör a sávból akkor az egyik oldal veszteségbe megy, de a védelem (long opciók) limitálja a kockázatot. A max veszteséged a spread szélessége – kapott prémium. A spread szélesség a két azonos típusú opció strike árainak különbsége. Vagyis ebben a példában, hogy eladtál egy 90-es putot és vettél egy 80-asat, a spread szélessége 10.
A max vesztőd ebben a példában 10-3=7$(x100). Minél szélesebb a spread annál nagyobb a potenciális veszteség, de általában nagyobb a prémium is.
A break-even pontjaid a short strike-ok ± a kapott prémium lesznek, vagyis lefelé 90-3=87, felfelé 110+3=113.
Ennek egy szűkebb változata az Iron Butterfly, ahol a két short opció ugyanarra a strike-ra kerül (általában két ATM opciót adsz el), így magasabb prémiumot kapsz, de kisebb sávban kell maradnia az árnak.
Ahogy szűkíted a tartományt, úgy nő a prémiumod, de nő a pontosság iránti elvárás is.
A legtöbb további range stratégia (különböző butterfly és condor variációk) ezen logikának a finom hangolására épül.
Összegzés
Az első részben még csak ismerkedtünk, majd megnéztük mik azok az opciós görögök és ebben a részben pedig végre elkezdtük összerakni a darabokat. Ez a 3 rész ad egy komplex csomagot aminek segítségével és kellő tudatossággal eltudsz indulni az opciók világában.
Az opciózás több, mint egy újabb tőkepiaci eszköz. Az opciózás egy újfajta gondolkodásmódot tanít meg, vagyis már nem adott pozíciókban gondolkozol, hanem sokkal inkább forgatókönyvekben. Nem az irányt próbálod találgatni, hanem a „mennyire?, milyen gyorsan?, meddig?, és mi történik, ha nem úgy alakul?” kérdéskörökre állítod össze az elképzelésedet.
A stratégiák nem biztos receptek, hanem strukturált válaszok a bizonytalan helyzetekre. Az opciózásnál nem az számít, hogy igazad van-e, hanem az, hogy a pozícióid hogyan viselkednek a különböző kimenetelek esetén.
A következő lépés innen már nem az alapok további mélyítése, hanem a finomhangolás ahol már nem csak a legvalószínűbb forgatókönyvekre, hanem a különböző kimenetelek eloszlására építesz. Ezek már komplex, összetett, haladó stratégiák így úgy döntöttem, hogy egy külön 4. részben fogom részletezni őket.
Javaslom, hogy a 4. részhez ne kezdj hozzá, amíg az első hármat nem értetted meg mélységeiben, mert csak össze fog zavarni a túl sok információ.
Az opciós gondolkodás nem attól lesz erős, hogy hány stratégiát ismersz, hanem attól, hogy tényleg érted, mi történik a háttérben.